Mozgás földön, vízen, levegőben 1. rész: A sebesség

Sokan már tudják, hogy ha egy csótányt megpróbálnak elkapni, akkor gyors reflexekre és mozdulatokra van szükségük. Ennek az az oka, hogy a csótányok nagy része rendkívül gyors sebességgel képes futni. Kiemelkedő példa erre, az e téren sokat vizsgált, Periplaneta americana. Testfelépítése könnyű, törékeny. Lábai karcsúak és hosszúak, amikkel hosszú lépéseket tud megtenni. Izomzatának felépítése megegyezik egy tipikus futó rovaréval, de a lábak elhelyezkedése és az ízek iránya eltér a megszokottól. A középső és a hátsó lábpár a potroh felé, a láb ízek pedig ventrális irányban helyezkednek el, mint a legtöbb rovarnál. A P. americananak könnyű és hatékony járása van. A legtöbbször ún. váltakozó háromlábú járásmódot használ, amely során 3 lába mindig érinti a talajt. Ezen járásmód alkalmazásával bármikor meg tud állni futás közben, mert a gravitációs középpontja mindig a lábai által bezárt területen van. Séta során az állat az egyik oldali elülső és hátulsó, valamint a másik oldali középső lábbal lép előre, míg a másik 3 láb támasztja a testet.

A rovarok tipikus futómozgása

A rovarok tipikus futómozgása. A körök azokat a pontokat jelölik, ahol a lábak a mozgás aktuális fázisában érintik a talajt. (WEBER, 1974., nyomán.)

Csúcssebességnél az állat a súlypontját hátrahelyezi, így a járásmód kétlábúra vált és a két hátsó lábán fut tovább. Ilyenkor a test elemelkedik a földtől és minden lépést egy lebegő fázis követ, amely során a lábak nem érintik a talajt.

Két lábon futó Periplaneta americana

A föld felől ható erők egy két lábon futó Periplaneta americanara. Mozgás közben a középső lábpárral lendíti tovább a testét. A függőleges erők időszakosan nullára csökkennek, ilyenkor mind a hat láb a levegőben van. (Full és Tu, 1991)

Ugyanezen módszert alkalmazzák egyes gyíkfajok is a meneküléshez. A sprintelés alatt egy Periplaneta testhosszának akár ÖTVENSZERESÉT is képes lefutni másodpercenként. Így nézve 4x gyorsabbak a gepárdnál! Más csótányfajoknál is vizsgálták a mozgást és a sebességet, de mind lassabb és kevésbé jó futó, mint a P. americana. Vegyük példaként a Blaberus discoidalist. Maximális sebessége kevesebb, mint a fele a P. americananak. Sokkal rosszabb futó, több meggondolatlannak tűnő mozdulattal. Az állatok sebessége függ a hőmérséklettől (B. discoidalis), a talaj típusától, az állat nemétől és fejlődési stádiumától (Blatta germanica). Egyesek szerint a nagy sebesség lenyűgöző látványa a gyors irányváltoztatások miatt van. Ha belegondolunk, mikor egy csótányt üldözünk, általában felülről közelítünk hozzá. Érzékszerveik kifinomultsága miatt pedig észlelik, hogy mi merről „támadunk”, így ők egy pillanat alatt kitérnek az utunkból és mi csak kapkodunk utánuk. Egyes fajok nemcsak hogy gyorsan futnak, de remekül manővereznek a levegőben is. Egy Imblattella panamae nevű faj, ami az epifita orchideák gyökerei között él, ugyanolyan gyorsan tud közlekedni lábon, mint szárnyon. Összességében a Blattellidae család tagjai nagyon gyorsan és jól mozognak. Legfőbbképp, ha üldözik őket. Az érintett fajok legtöbbjének hosszú lába van és a tarsus tüskékkel borított.