Blaberus atropos (Stoll, 1813)

A Blaberus atropos az egyik legkisebb hobbiban tartott faj a genusból. Mérete, szaporodásának üteme és könnyen tarthatósága miatt is közkedvelt eleségállatként tartják. Emellett díszállatként való tartása se szorul háttérbe, hiszen az imágók barna szárnyaikkal igen pompás látványt nyújtanak. A nimfák ritkábban láthatóak, inkább a talajban tevékenykednek, míg az imágók előszeretettel jönnek a felszínre is. Majd 20 évig ezt a fajt hívták halálfejesnek a hobbiban és árulták craniifer-ként is, míg valaki rájött, hogy valami gubanc van a gépezetben. Nehéz elhinni, hogy az említett két fajt összekeverték, hiszen a craniifer mind méretben és színben is különbözik az atropos-tól.

Blaberus atropos hím imágó Blaberus atropos nőstény imágó Blaberus atropos nimfa
Szinonim nevek:
  • fusca Brunner von Wattenwyl, 1865
  • laticollis Walker, 1868
Magyar nevek: nincs
Angol nevek: Atropos Roach
Kiegészítő információ: Sík felületen nem másznak, nem repülnek.
Előfordulás: Trinidad és Tobago, (Trinidadi) Köztársaság; Guyana
Méret: 40-50 mm
Szaporodás, egyedfejlődés: Ovovivipária. Egy ootheca 30-40 petét tartalmaz.
Morfológia: A nimfák világosabbak a többi Blaberus fajéhoz képest, de ugyanazt a pettyezett mintát mutatják. Csak az imágók szárnyasak, szárnyaik közepén a Blaberusokra jellemző sötét sávval. Pronotumuk közepén egy gyakran változó, de alapjaiban véve egyforma alakú mintát adó sötét folt található.

Tartási paraméterek:
  • Hőmérséklet: 24°C-30°C
  • Páratartalom: 50%
  • Eleség: Zöldség, gyümölcs, állati fehérje, avar és korhadékok kisebb mennyiségben.
  • Egyéb: A nimfák szinte állandóan a talajban tartózkodnak. Az imágók is sokszor elássák magukat, de gyakrabban jönnek fel a felszínre, ezért érdemes vastag talajon tartani őket. A kifejlett egyedeknek kialakíthatunk függőleges mászó felületeket is.

Vissza